A rosacea cután és oculáris megjelenési formái

L

Guidance on noncorticosteroid systemic immunomodulatory therapy in noninfectious uveitis: fundamentals of care for uveitis (focus) initiative

Topic: An international, expert-led consensus initiative to develop systematic, evidence-based recommendations for the treatment of noninfectious uveitis in the era of biologics. Clinical Relevance: The availability of biologic agents for the treatment of human eye disease has altered practice patterns for the management of noninfectious uveitis. Current guidelines are insufficient to assure optimal use of noncorticosteroid systemic immunomodulatory agents. Methods: An international expert steering committee comprising 9 uveitis specialists (including both ophthalmologists and rheumatologists) identified clinical questions and, together with 6 bibliographic fellows trained in uveitis, conducted a Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-Analyses protocol systematic reviewof the literature (English language studies from January 1996 through June 2016; Medline [OVID], the Central Cochrane library, EMBASE,CINAHL,SCOPUS,BIOSIS, andWeb of Science). Publications included randomized controlled trials, prospective and retrospective studies with sufficient follow-up, case series with 15 cases or more, peer-reviewed articles, and hand-searched conference abstracts from key conferences. The proposed statements were circulated among 130 international uveitis experts for review.Atotal of 44 globally representativegroupmembersmet in late 2016 to refine these guidelines using a modified Delphi technique and assigned Oxford levels of evidence. Results: In total, 10 questions were addressed resulting in 21 evidence-based guidance statements covering the following topics: when to start noncorticosteroid immunomodulatory therapy, including both biologic and nonbiologic agents; what data to collect before treatment; when to modify or withdraw treatment; how to select agents based on individual efficacy and safety profiles; and evidence in specific uveitic conditions. Shared decision-making, communication among providers and safety monitoring also were addressed as part of the recommendations. Pharmacoeconomic considerations were not addressed. Conclusions: Consensus guidelines were developed based on published literature, expert opinion, and practical experience to bridge the gap between clinical needs and medical evidence to support the treatment of patients with noninfectious uveitis with noncorticosteroid immunomodulatory agents

A látásélesség alakulása gyermekkori uveitis esetében

Bevezetés: A gyerekkori uveitis ritka kórkép, szövődményei gyakran teljes látásvesztéshez vezethetnek. Vizsgálatunkban a Szegedi Szemészeti Klinikán kezelt uveitises gyerekek adatait dolgoztuk fel retrospektíven, illetve elemeztük a látásélességet befolyásoló szövődményeket. Betegek és módszerek Az SZTE Szemészeti Klinikáján 2004 és 2010 között 39 gyereket kezeltünk uveitis miatt. 14 lány és 20 fiú volt, életkoruk 1-18 év. A szemészeti vizsgálat valamennyi beteg esetében látásélesség-, szemnyomás-, réslámpás, hármastükör- és szemfenék-vizsgálatot foglalt magában. Borús törőközegek esetén B-képes echográfiai és ultrahang biomikroszkópos vizsgálatot végeztünk. Eredmények 34 beteg adatát dolgoztuk fel. Szövődmények közül keratopathia, szürke hályog, opacitas zonularis, maculopathia, a látóidegfő érintettsége és szekunder glaucoma befolyásolta a látásélességet. Következtetés: A gyerekkori uveitisnek sok szövődménye lehet, ezek a látásélességet ronthatják. A betegség előrehaladtával a komplikációk száma nő, de agresszív terápiával a gyulladás mértéke csökkenthető

White Dot Syndrome Report in a SARS-CoV-2 Patient

Our purpose was to report clinical features in bilateral white dot syndrome in a 47-year-old female patient who was tested positive for the SARS-CoV-2. A 47-year-old female visited our department with complaints of bilateral photophobia and blurred vision in both her eyes. She visited our department during the pandemic period after her PCR-proven SARS-CoV-2 positivity. Her symptoms were chills and fever with a temperature of 40.0°C, associated with fatigue, sweat, and complete loss of taste. Besides basic ophthalmological examinations, ocular diagnostic testing were made to differentiate between specific white dot syndromes with suggestive features of fluorescein angiography, optical coherence tomography, and fundus autofluorescence. Laboratory tests were ordered, including immunserological and haematological ones. Eye examination revealed mild bilateral vitritis and white dots in the fundus of both eyes, including the macula explaining the blurred vision. Herpes simplex virus reactivation was proved, after the SARS-CoV-2 infection. Local corticosteroids were given according to the European Reference Network’s recommendations for patients with uveitis during the COVID-19 pandemic. Our report demonstrates that white dot syndrome with blurred vision could be associated with SARS-CoV-2 infection, being potentially sight-threatening because of macular involvement. Ophthalmological examinations found posterior uveitis white dot syndrome, and this should call attention to the risk of acute 2019-CoV infection or occurred 2019-CoV infection. Immunodeficiency favours the occurrence of other viral infections, such as herpes virus infections. Everybody should be aware of the risk of 2019-CoV infection, especially professionals, social workers, and those who work or live with elder people and people with immunodeficiency

A biológiai terápia helye a gyermekkori uveitis ellátásban

Bevezetés: A gyermekkori uveitisek kezelésében 2016 óta van lehetőség biológiai terápia alkalmazására. Szemészeti indikáció esetén adalimumabbal indítható terápia, mely egy tumornekrózisfaktor-ellenes monoklonális antitest. Célkitűzés: Klinikánk uveitisambulanciáján a gyermekkori uveitis miatt kezelt betegek adatainak retrospektív feldol- gozása alapján a nem fertőzéses eredetű uveitis esetén alkalmazott adalimumabkezelésről szerzett tapasztalataink összefoglalása. Betegek és módszerek: Restrospektív módon elemeztük a Szegedi Tudományegyetem Szemészeti Klinikáján 2017. 01. 01. és 2021. 05. 31. között uveitis miatt gondozott gyermekek adatait. Eredmények: 2017 és 2021 között 46 uveitises gyermeket vizsgáltunk klinikánkon. A 23 lány és 23 fiúgyermek átlag- életkora 11 év volt. Közülük 21 gyermek szenvedett juvenilis idiopathiás arthritisben, 14 gyermeknél igazolódott infekció, 3 gyermeknél hematológiai betegség okozta az elváltozást, 8 gyermeknél idiopathiás eredetű volt a gyulla- dás. Krónikus, súlyos uveitis miatt 11 gyermeknél indítottunk biológiai terápiát az Európai Gyógyszerügynökség engedélye alapján. 3 fiúgyermek és 8 lánygyermek részesült adalimumabkezelésben, átlagéletkoruk 10 év volt. 6 gyermeknél anterior, 5 gyermeknél panuveitis indikálta a kezelést. Az adalimumab alkalmazási leirata szerint 2 évnél idősebb gyermekeknél a krónikus, nem fertőzéses eredetű szemgyulladás kezelésére alkalmazható, amikor a gyulladás a szem elülső részét érinti. Panuveitises betegeink esetén gyermekreumatológus segítségét kértük a biológiai terápia engedélyezéséhez. Következtetés: A gyermekkori uveitisek és azok terápiájának jelentősége kiemelkedő. A szemészeti kezelés célja a gyermekek látásélességének megőrzése és a szemészeti szövődmények megelőzése mellett a betegek megfelelő életminőségének biztosítása. Kiemelkedő fontosságú a korai diagnózis, a megfelelő terápia, a rendszeres kontrollvizsgálat. Az adalimumab hatékonyságát mutatja, hogy a kezelt gyermekek jelentős százalékánál sikerült a teljes látásélességet elérni, valamint a kezelés mellett újabb szemészeti szövődmény nem alakult ki